- Posztjaink kettőnk ujjaiból és gondolataiból születnek: Szilvié mindig dőlt betűvel, enyémek, (Levi) mindig normál stílusban írva. -

Ó, igen! Nincs annál kényelmesebb munka, mint amit buja pálmafák alatt, a finom homokban csinálsz, a tenger hullámainak békés morajában. Semmi nehézség. Szabad vagy, független, annyit utazhatsz, hogy akár minden nap új helyeket fedezhetsz fel. A nap végén meg mi sem jobb, mint a parton a tűz köré gyűlni a barátaiddal és koktélozni miközben valaki gitározik?

Ez ám az élet! Akár egy soha véget nem érő nyaralás is lehetne. Egy sikeres digitális nomád élete. Wow! Annyi, hogy ennek csak töredéke tükrözi a valóságot. Ne érts félre, mi is valami ilyesmit céloztunk meg, mikor a feleségemmel ebbe belevágtunk.

Előtte is elég mozgalmas életünk volt már, Londonunk számokban elég meggyőző. Évente legalább 5-ször utaztunk, sőt, Ugandában nem csak lefutottunk egy maratont meg önkénteskedtünk, de szervezői is voltunk az eseménynek és beleszerettünk Afrikába. De még ez sem volt elég.

A sikeres digitális nomád életformával járó szabadság és az egész életstílus túlságosan csábító volt ahhoz, hogy kihagyjuk. Hiába zengett a rengeteg “racionális” óda körülöttünk arról, hogy mit miért és hogyan kellene egy normális életben csinálni 30-on bőven túl, nem volt hatásuk. A “Magyar valósággal” már régen szakítottunk.

Mindent hátrahagyva előlről kezdtük. Thaiföldön. Aztán kicsit Balin. Utazunk és dolgozunk. Nem mondanám, hogy bedőltünk az idilli képnek és az álmainknak, tudtuk, hogy mire vállalkozunk, hogy nem lesz egyszerű. Mégis itt vagyunk, csináljuk. Csak épp a saját bőrünkön érezzük a kezdeti nehézségeket. Cicomázhatjuk itt a dolgokat meg nyomhatjuk az Instagramon, hogy mennyire király (az is lesz bőven, ne aggódj), de most inkább azt a pár akadályt osztanánk meg Veletek, amikre fel kell készülni. Nem, még nem győztük le őket, ezért tudjuk igazán, hogy miről beszélünk, nekünk ez a 6 legnagyobb nehézség kezdő digitális nomádként.

A kulcs, hogy ne csak megpróbáljunk de sikeresen fent is tartsunk egy átlagon felüli életet az az, hogy tisztában legyünk azzal, hogy először baromi nehéz lesz. - Anthony Moore

Munka és magánélet egyensúly digitális nomádként

Munka vagy nyaralás? Először teljesen furcsa az egész. Különösen nekünk, mert mi mindig baromi aktívak vagyunk ha utazunk: rengeteget megyünk és próbáljuk kimaxolni az élményt. Még az éttermezést is kihagyjuk, hogy időt és pénzt spóroljunk, eszünk futtában valami helyi kaját, és az is teljesen OK, hogy kimerülve térünk vissza a mindennapokba, hiszen feltöltöttek az élmények. Legalábbis ez volt eddig.

Ez most más. Utazunk és még sem nyaralás. Minden nap korán kelünk és folyamatosan hajtunk, hogy boldoguljunk. Ráadásul ennek a munkának a nagyja nem is pénzes meló (még), csak később hozza vissza a magunkba fektetett energiát. Különböző internetes freelance profilokat gyártunk egy halom álláskereső és internetes munkaerőpiaci oldalra és rengeteget próbálunk tanulni az egésznek a hátteréről, nem is beszélve a rengeteg új “skill”-ről, amiket jó tudni. Szóval, nagyon nincs időnk “nyaralni”, persze azért szakítunk arra is.

Sok ismerősünk még mindig úgy gondolja, hogy mi most csak egy hosszú nyaralásra jöttünk, csak szórakozásból áll az itt töltött idő, napozunk meg élvezzük az életet. Hát, sokszor az egész napot a laptop előtt ülve töltjük és 8 óránál bőven többet dolgozunk. Ez nem valami szórakoztató. Nem, nem a tengerparton dolgozunk, a laptopom kb egy óra alatt lemerülne, meg a képernyőt sem látnám. A legjobb hely ami szóba jöhet az az erkély, ha árnyék van. A többi csak mese. Órákat töltünk a blogírással, azzal, hogy új dolgokat tanuljunk vagy egy videót összevágjunk, és ezért senki nem fizet egyelőre. Ez most egyfajta befektetés egy új életstílusba, ami később persze meg is térül. Sajnos a coworking helyek Balin elég drágák, kicsit már túlzás is, mert csak akkor engedheted meg magadnak rendszeresen, ha már beindult a vállalkozásod. Arról nem is beszélve, hogy Balin az internet kicsit olyan, mint a mesében.

Szóval ez kicsit lassú most. De ha már ilyen fantasztikus helyek vannak karnyújtásnyira, akkor hülyék lennénk, nem élvezni azokat is heti egy-két napon. De akár egy átlagos napon is feldob, hogy ilyen helyen élünk akkor is, ha csak épp be kell vásárolni, ki kell takarítani a lakást, edzeni kell vagy bármi ilyesmi. Azért mégis épp Balin élünk. Erről nem mondanék le. A nyugalom, a helyiek szeretete, a rengeteg mosoly, a napsütés és a finom ételek a mindennapjaink részei és nem is mindig érezzük a késztetést, hogy komolyabban kimozduljunk. Vagy csak fáradtak vagyunk.

Kezdeti anyagi nehézségek

Az élet nehéz pénz nélkül, ez tény. Előrelátónak kell lenni és úgy tervezni az anyagi tartalékokkal, hogy legalább az első pár hónapot könnyedén fedezni tudd. Ha van passzív jövedelmed vagy egy már működő mellékes, azzal nagy szívességet tehetsz magadnak, hogy hamar a siker útjára lépj.

Az tuti, hogy csak akkor vágj bele a digitális nomád létbe, ha van megtakarításod, akár vészhelyzetre is.  Ez nekünk is jól jött mikor Levi eltörte a kulcscsontját. Szóval jobb az ilyenekre felkészülni anyagilag. Akár a kórházi ellátásra, akár a kiesett munkára. Ha van rá időd meg energiád, legjobb, ha már alkalmazottként elkezded építgetni a vállalkozásod. Mire úgy döntesz, hogy csak azzal akarsz foglalkozni, remélhetőleg már nem nulla bevétellel indulsz neki.

Még ha el is kezdesz hamar pénzt keresni, az első fizetésed akár hónapokkal később is lehet, ha mondjuk hosszabb távú a projekt és a végén fizet.

Azt is észben kell tartani, hogy sem a pénz, sem a munka nem biztos, hogy folyamatosan áramlik. Néha tele vagy, máskor meg pangás van. Múlt héten nekem is volt angolról magyarra fordítás, meg magyart is tanítottam pár órában interneten, a héten viszont egészen csendes (nem vagyok happy…).

Megtalálni a “niche”-t kihívás

Ez az egész életstílus extra energiákat igényel, hogy sikeres és fenntartható legyen. Aranyszabály, hogy egyszerre több vasat tarts a tűzben vagyis legyen több forrás is, ahonnan fizetést kapsz. Ha erre nem figyelsz, nagyon könnyen véget érhetnek az álmaid és egyhamar újra olyan munkahelyen gürizel, aminek az egyetlen előnye, hogy fizeti a számláid (ami nem rossz, de nem hiszem, hogy csak ennyiről álmodtál).

Másrészről, ha túl sok lovat próbálsz egy seggel megülni, akkor semmire sem koncentrálsz igazán és nem leszel semminek sem a “mestere”. Nehezebb is “adod el” magad, hogy ehhez is értesz egy kicsit, meg ahhoz is, de semmihez sem igazán. Digitális nomádként meg kell találnod a “niche”-ed, specializálódni kell egy-két dologra. Na, ezzel lehet minket kiborítani. Annyi új élményünk volt, annyi mindent csináltunk és annyit változtunk az évek során, hogy igazából csak összezavarodtunk. Csak vess egy pillantást a listára itt!

Kettőnk között megosztva, van egy csomó terület amiben jók lehetnénk (vagy amin épp képezzük magunkat), mint blog írás, virtuális asszisztens, Instagram és/vagy Facebook menedzsment, utazási tanácsadás, akár mentorálás új élet kezdéshez (már 2x kezdtük újra, mindig újabb szinten), marketing, rövidfilm készítés, stb. Nehéz leszűkíteni a kört, hogy hatékonyak legyünk, főleg mikor egyre újabb és újabb területek kezdenek érdekelni. Ezen van mit dolgoznunk.

Jó, ha több lábon áll az ember, de ne csináljon mindent csak “egy kicsit”. Annyi minden érdekel minket, mi is rengeteg dologba belevágtunk, és dolgozunk rajta hogy jók is legyünk ezekben. Nem akarom feladni az asszisztensi pályát, ugyanakkor nagyon érdekel a filmezés is. Nem akarok csak egy dologgal foglalkozni, nem is tudnám mi lenne az, ha választanom kellene. Ez a függetlenség engem kicsit összezavart. Biztos voltam benne, hogy én virtuális asszisztens leszek, ugyan mi más? Ez az amihez értek, amiben jó vagyok. De van egy csomó más dolog amiben jó lehetnék, ha ráfeküdnék és időt szánnék rá, hogy rendesen megtanuljam. És talán még jóval érdekesebb is lenne, mint asszisztensnek lenni.

A közösségi élet hiánya

Itt Balin nekünk nem éri meg Coworking irodába menni dolgozni, nem keresünk eleget. Szóval az ottani társaság kiesett. A UK-ben családtagként kezeltek a Yestribe-ban, a Say Yes More mozgalomnál, nélkülük nem léptünk volna ekkorákat. Most is számíthatunk rájuk, megyünk is vissza júniusban szervezni velük a Camp Yestivált (az mennyire istenkirály lesz!). De itt most többet támaszkodunk a “mentorokra” a youtube-on, meg más bloggerek személyében (hihetetlen mi infó van az interneten). Bár jövő hétre jobb lesz a törött vállam és egy robógóval mobilizáljuk magunkat, mert mi ehhez a magányos helyfüggetlenséghez túl társasági emberek vagyunk. Egy kis inspiráció sem árt.

Egyre többet hallani a magyarországi digitális nomád közösségről és, hogy mennyire összetartóak. Igen, eddig ez nálam azt jelenti, hogy zárt. Amíg nem vagy “valaki”, nincs elég nagy követőtáborod és látható potenciál benned, addig nehéz felkelteni az érdeklődésüket még direkt megkeresésekkel is. Inspiráló amit csinálnak, de talán túlságosan üzleti szempontok alapján működnek.

Lehet, hogy mi vagyunk idealisták, de nálunk ez teljesen más kútról fakad. Azzal, hogy felépítettünk egy sikeres életet Londonban, hogy új barátokra leltünk a Yestribe-ban (a Facebook is beemelte a “100 legmeghatározóbb közösség” programjába), hogy Afrikában (is) önkénteskedtünk és maratont futottunk/szerveztünk, hogy utazunk, mi ezekkel jutottunk el oda, hogy akkor építsünk fel egy helyfüggetlen életet, hogy még hasznosabbak lehessünk a világnak. Talán másképp mérjük a sikert.

Még jó, hogy azon kívül, hogy házasok vagyunk, a legjobb barátok is. Sokat nevetgélünk, van hogy vitatkozunk, de az biztos, hogy mindketten hiányoljuk a társaságot. Olyan jól még nem állunk, hogy coworking helyeken dolgozzunk csak ismerkedés céljából, szóval az kilőve. Próbálunk barátkozni és megtalálni a hozzánk hasonlókat, de eddig nem túl sok sikerrel. Ha spórolósan indul a digitális nomád életed, akkor készülj fel, hogy kicsit magányos lesz a kezdet.

Az első internetes munkák

Támogatás és jó kapcsolati rendszer nélkül nem lesz egyszerű (azért légy hű magadhoz és ne nyalj segget).  Hiába építesz tök jó profilt különbőző freelance oldalakon, mint az Upwork, a Fiverr, a PeoplePerHour és egy tucat másikon, mindenhol nulláról indulsz. Ne feledd, hogy több forrásra kellene támaszkodnod. De hogyan éred el?

Szóval hiába vannak jó “skill-jeid”, kell egy pár már elvégzett munka. Kell a portfólió, a pozitív értékelések és az ajánlások az egyes portálokon a már elvégzett munkák után. Ráadásul az áraid is alacsonyan kell az elején tartanod, ha csak tényleg nem vagy über piacképes szuper portfólióval. De sok állásnál követelnek bizonyos óraszámot a jelentkezéshez az adott portálon. Szóval maradnak a “csip-csup” vagy “csicska” munkák az elején éhbérért.

Adj magadnak időt. Mi is ezt tesszük, főleg, hogy extra kihívás elé állítottuk magunkat azzal, hogy olyanba vágtunk amilyet még nem igazán csináltunk előtte, úgy, hogy még az egész tök új is. De én is vállaltam már igazán gagyi munkácskákat is, amiket szintén nem egyszerű amúgy megtalálni.

Motiváció a mindennapokra

Nekem sokszor nehéz  nap mint nap motiválni magam. Azzal kelni, hogy ma is végig dolgozom a napot, munkát keresek, tanulok és valószínű nem fogok vele sokat keresni. Sok idő és befektetés mire egy olyan szintre eljut az ember, hogy már van látszatja a munkájának. Sok digitális nomád itt adja fel, pont mielőtt kezdene beindulni. Össze fog ez jönni, tudom, csak még egy kis kitartás. Addig is örülünk, hogy süt ránk a nap, hogy itt lehet vízesésben hűsölni és, hogy este boldogan fekszünk le, mert tudjuk, hogy jó úton haladunk.

Nincs főnököd. Te magad vagy az. Ha Te nem rugdosod ki magad az ágyból reggelente, ha hagyod, hogy beszippantson a fészbúk egy fél napra vagy csak átmész nyaralósba Thaiföldön vagy Balin és csak utazgatsz, akkor hamar belebuksz. Ez tény.

Produktivitás és motiváció. Kulcsfontosságú tényezők. Minden reggel legkésőbb 7-kor kelünk, meditálunk, reggelizünk, megtervezzük és kitűzzük a céljainkat a napra. Még azt is megtervezzük, hogy mikor írunk és foglalkozunk a bloggal, mikor olvasunk vagy nézünk youtube-ot (kizárólag tanuláshoz) és mikorra hagyjunk magunknak időt kirándulásra, filmezésre, filmvágásra vagy csak úgy, hát, magunkra és egymásra. Ez az életünk most.

De akkor egyáltalán mi a p*csáért szivatjuk magunkat? Rengeteg oka van. Az érzés, hogy nincs főnökünk, hogy szabadok vagyunk, hogy a magunk urai vagyunk és teljesen függetlenül mi felelünk az életünkért, felbecsülhetetlen. Ott élhetünk ahol csak akarunk és még nem említettem például az itteni folyamatos napsütést, a rengeteg szeretet, a nyugit, hogy nem stresszelünk, ezek mind jók a lelkünknek. Később majd kényelmesebb és kiegyensúlyozottabb lesz.

Személy szerint nekem a legnagyobb motiváció mindig inkább az, hogy mit nem akarok, hogyan nem akarom végezni. Nem akarok ebbe belebukni és nem akarok visszatérni a hétfőtől péntekig való kilenctől ötigbe sem, ahol haszontalan vagyok, ahol istenítem a hétvégéket, ahol ugyanazt a “racionális” életet élem öntudat nélkül, mint a többi robot, ahol hagyom, hogy a média megmondja a véleményem, ahol várom, hogy az állam megoldja az életem és, hogy engem is az alapján ítéljenek meg, hogy mim van meg mim nincs és csak beálljak a sorba. Több kell legyen ebben a történetben, mint bejárni melóba, családot alapítani, nyugdíjba menni és meghalni.

Most van egy-egy bőröndünk meg az alig-alig működő laptopjaink. Meg mi egymásnak és a szabadságunk egy teljesen biztos jövőképpel. Tele vagyunk kihívásokkal, de sikerrel vesszük majd az akadályokat, és remélhetőleg komolyabb szerepet vállalhatunk az életben, hogy hasznosak lehetünk és visszaadhatunk valamit a világnak.

Az életünk célja nem az, hogy Mojitot szürcsöljünk a tengerparton naphosszat. A cél az, hogy találj valamit, amit szeretsz, és ami értéket ad a világnak is. - Benjamin Foley