Lust For Life That Rocks - Levente Rikter Coaching

Lust For Life That Rocks - Levente Rikter Coaching

Hogyan légy boldog magyarként külföldön?

2019. március 03. - Lust For Life That Rocks

- Posztjaink kettőnk ujjaiból és gondolataiból születnek: Szilvié mindig dőlt betűvel, enyémek, (Levi) mindig normál stílusban írva. -

Ma már nem ritkaság, ha egy magyar külföldön dolgozik, az viszont, hogy ezt egy megbecsült pozícióban, a külföldi társadalomba beilleszkedve, boldogan és elégedetten tegye, már annál inkább.

Bárhová is mész, ne érezd, hogy ott Te csak egy bevándorló vagy. Ha tudatosan szeretnél beilleszkedni, megtanulod a nyelvet – nem csak a konyhanyelvet – akkor jó eséllyel fogadnak el bárhol a világban. Mi is a nulláról kezdtük Londonban, semmi nem volt előre “lezsírozva”. Volt, hogy sz*r helyeken dolgoztunk, amit utáltunk, volt hogy 13-an laktunk egy egy-fürdőszobás házban. De ez nem vette el a kedvünk, inkább még jobban ki akartunk törni a bevándorlói státuszból és bebizonyítani, hogy igenis lehet olyan életünk, mint bármelyik angolnak.

Tudatosan építettünk fel egy átlagon felüli életet Londonban, anyagi biztonságot teremtettünk jó fizetéssel, saját bútorokkal berendezett házzal, kocsival. Általában ennyi a cél sokaknál. Amit mi még ehhez hozzátettünk, az a rengeteg utazás és program, az hogy több nemzetközi társaságban barátként kezelnek minket,akikre bármikor számíthatunk, és hogy rengeteget változott az életszemléletünk. Ezekkel kimaxoltuk a londoni éveket, és enélkül most nem tartanánk itt, éppen Balin, digitális nomádként utazgatva a világban.

Én fodrászként kezdtem egy magyar szalonban, pár évvel később már a világ egyik legnagyobb multijánál voltam személyi asszisztense 3 felsővezetőnek is. Nem kis ugrás volt ez. Mégsem lehetetlen, céltudatosság, elszántság, nyelvtudás és szemléletváltás kellett hozzá leginkább.

Sokan hazatérnek egy pár év után, de vannak akiket magával ragad az új környezet, az új életstílus, és már Magyarországon érzik magukat idegennek.

whatsapp_image_2019-03-01_at_16_11_09.jpegPersze természetes, hogy sokan csak a pénz miatt vándorolnak ki, hiteleik vannak vagy csak simán többet kell kitermelni, hogy a család otthon rendben legyen vagy akár a vállalkozásukat akarják megalapozni és gyorsan húznak haza. Teljesen rendben van, szükségtelen is tovább olvasni. De aki kicsit is többet akar és nem csak “kibírni”, több energiát belefektetve akár jobb pénzt is meg tud keresni talán kevesebb munkával, úgy, hogy fejlődhet mind szakmailag, mind emberileg, amire hazatérve is lehet építeni. Ráadásul addig sem csak “vesztegeti” az idejét pénzkereséssel.

A külföldi életet nem csak nyűgként lehet megélni, kisebb-nagyobb változtatással, a hozzáállásunk formálásával nagyon sokat ki lehet ebből hozni. Főleg, ha konkrétan szerencsét próbálni indul el az ember, akkor aztán a lehetőségek tárháza van előtte, hogy ne ragadjon le tipikus bevándorlóként az alján.

Összeszedtünk egy pár érvet amellett, miért jó külföldön élni és hogyan érjünk el egy jó életszínvonalat az ott töltött évek alatt.

Reméljük, hogy tudunk némi pluszt hozzátenni azoknál, akik nem találják a helyüket a külföldi környezetben, ahogy mi sem találtuk az elején. De itt nagyon sok múlt rajtunk, a mi hozzáállásunkon. Erről már beszéltünk az Index-nek is a Szevasztok blogban, videó a poszt alján.

 

Pénzkérdés

 

Tudom, hogy a világon, főleg Magyarországon a sikert pénzben mérik. Az számít, hogy mennyit keresel, mid van meg milyen ruhában vagy. Szerintem akkor is a legnagyobb hiba az, ha a pénz van az első helyen. Amíg az dominál, az alapján hozod meg a döntéseid, addig kevésbé fogsz haladni és élni. Szerintem mind ismerünk olyat, aki már évek óta csak mosogat egy szállodában, vagy felszolgál, takarít, gyári melós vagy hasonló és a fél életét ledolgozza annak ellenére, hogy sokkal többre lenne képes. Miért?

Mert még az a munka is jobban fizet, mint otthon, és még azzal is király mikor hazalátogat. Kényelmes és nem kell erőlködni, hogy jobb legyen. Meg amúgy is, csak bevándorló. De a lényeg itt, hogy egy jobb életed legyen, ne csak “jól” keress. Persze, könnyebb csak melózni ezerrel, bezárkózni az “enyéimmel”, olcsón piálni a nap végén otthon, szétnosztalgiázva az estét, hiszen régen mindenkinek k*rva király élete volt. Aztán piásan még izomból beleszállunk a rendszerbe is, mert hát addigra már politikusok is vagyunk. Másnap meg kezdődik előlről ugyanez és várjuk, hogy menjünk haza karácsonyra meg, hogy az éves nyaralást is végigpiáljuk. Nekem ez nem kell.

Ez nem mindenkivel van így, tudjuk, szélsőséges példa, de valós. Mi az elejétől arra törekedtünk, hogy egyre jobb és jobb munkahelyeken dolgozzunk, ahol megbecsülnek, ahol fejlődünk, ahol több szabadnapunk van, amivel mi gazdálkodunk. Meg mondjuk egy zsák juttatás mellett még szabadok a hétvégéink is, nem össze-vissza van a műszak, tudunk tervezni, utazni, sportolni, társasági életet élni. Egy jobb élet képe volt kirajzolódva. Addig is, amíg alkalmazottként vagyok a rendszer rabszolgája, legalább finomítsak a feltételeken, mert az életemből áldozom az időt arra, hogy másoknak profitot termeljek.

dsc09379.jpgSzintet kell lépni, nem arrébb menni dolgozni oda, ahol egy picit magasabb az órabér, de legalább nyomhatod a túlórát hétvégén is és simán lesz egy 60 órás heted. Nem biztos, hogy megéri. Magasabbra kell törni. Nálam a legtöbb közelebbi ismerősöm többet keresett, viszont soha nem értek rá hétvégén és le voltak strappálva. Nekem elég volt az a heti 35 óra, így is folyamatosan fejlődtem és anyagilag sem szűkölködtem. Kényelmes körülményeket teremtettem, hogy a mindennapokban jobban élhessek és haladhassak. Fektettem is a fejlődésembe, ahogy jónak láttam és sok pénzem elment magamra. De megtanultam angolul, sőt angoltanár is lettem.

A Yestivál, de a főleg az Uganda Maraton meg kifejezetten drágák voltak, de ezek mind a fejlődésemet szolgálták és sokkal több lettem általuk. Olyan kalandokban volt részünk, amikben nem is reménykedtünk.

 

Szemléletváltás: nem csak bevándorlók vagyunk

 

Mikor mi Londonba költöztünk, sírtam, hogy otthagyom az életem. Hiába nem nagyon volt perspektívánk, azért szerettem azt az életem is, de erősebb volt az ismeretlen hívogatása. Igen, kalandvágy volt. Annyi, hogy bejött.
Viszont nagyon sok dolgon kellett változtatnunk. Nyilvánvalóan van egy belénkprogramozott negativitás, hogy keressük a hibákat és rámutassunk, hogy mi miért nem jó. Vágod, sírva mulatunk. Mi mégis nagyon hamar észrevettük, hogy Londonban mennyi lehetőség van, hogy bármilyen munkakört betölthetsz, ha hajtasz érte, hogy mennyit félre lehet amúgy tenni és még jut így is hobbikra, utazásra vagy amire akarod. Itt mindent megtalálsz, amit akarsz, de vidékre is könnyedén eljutsz, ha csendre vágysz.

De ehhez változtatni kell. Nem elég tökéletesen megtanulni a nyelvet írásban és szóban, meg az amúgy is alap, ha be akarsz illeszkedni. Otthon kell hagyni a bizalmatlan, zárkózott és mindenben a rosszat kereső mentalitást, a megkeseredettséget. Azt, hogy csípőből utáljuk a melegeket, a feketéket, kínaiakat, a zsidókat, az arabokat meg mindenkit aki “nem bír úgy inni, mint mi.”

Tudom, hogy ez most meredeken hangzik, de “kint” mi is azért költöztünk és kezdtük el kerülni a magyar társaságokat és a közösségi programokat, mert megfojtott a kishitűség és ez a fajta légkör. Mikor egy magyar koncert előtt a sorban állva az arcomba ordítják, hogy “Te is utálod Londont?” és én egy “Nem, én szeretem” válasszal megölöm a beszélgetést már az elején, mert hirtelen “Alien-né” válok, akkor ott valami nem fasza. Persze lehet, hogy velem nem.

Meg mikor vadidegen magyarok “testvérükként” ölelgetnek a ruhatárnál, mert hát, mint magyarok külföldön már “bajtársak” is vagyunk. Na, neee. Tudom, hogy sok pozitív gondolkodású, nyitott és sikeres magyar él külföldön, de őket nehéz megtalálni mert talán ők is így “bújkálnak”. Ilyet egyre többet ismerek meg.

whatsapp_image_2019-03-01_at_16_11_08.jpegFejlődni akartunk, jobb életet akartunk, ehhez inspiráló nem pedig visszahúzó környezet kellett. Ezt ugye minden ismert motivációs előadó elmondta már, szabadulj meg a negatív emberektől magad körül, akik csak egyhelyben toporognak és nem fogadják el azt, ha Te többet érsz el vagy másképp gondolkodsz.
Kellett, hogy ne csak a “sajátjainkkal” legyünk, hogy ne azokkal dolgozzunk (7 évig nem dolgoztam honfitársakkal) és ilyen módon is folyamatosan kihívás elé állítsuk magunkat és fejlődjünk. Kellett, hogy olyan rendezvényekre járjunk, amik idegenek voltak nekünk is, mint mondjuk a workshop, amit Dan Millman tartott (A Békés Harcos Útjának írója) vagy a Yes Stories előadássorozat, ahol meg sok új barátra találtunk.

whatsapp_image_2019-03-01_at_16_11_07.jpegAhogy nőtt az önbizalmunk, rengeteget tanultunk, úgy lettek egyre jobb munkáink, egyre több barátunk és lettünk egyre inkább bevonva színesebbnél színesebb kalandokba, mint az Uganda Maraton Afrikában vagy a Yestival Angliában, amik teljesen komfortzónán túli területek voltak. Afrikában kempingezni, önkénteskedni és maratont futni nem mindennapos dolog. A Yestiválon meg olyan 3 napban volt részünk, ami már-már agymosás annak, aki a gondolkodását próbálja újraértelmezni.

De említhetném akár az önkénteskedést az Under One Sky-jal Londonban a hajléktalanokért és a calais-i menekülttábor látogatását is, mint meghatározó fordulópontokat.
Viszont mindegyiken odaléptünk a szervezőkhöz is, megszólítottuk őket, rájöttünk, hogy ugyanolyan emberek, mint mi és egy évvel később már ezeknek a rendezvénynek szervezői is voltunk, beilleszkedtünk.

whatsapp_image_2019-03-01_at_16_11_08_2.jpegElfogadtuk, hogy egy idegen kultúrában vagyunk, ahol nem  az otthoni dolgokat keressük és nem egy otthoni életet akarunk kialakítani külföldön, amivel csak a szakadékot mélyítjük köztünk meg a befogadó ország között. Persze, csak mértékkel.

Nagyon sokat hibáztunk és sokszor nem léptünk időben, vagy csak ragaszkodtunk volna a kényelmesebb megoldásokhoz, a saját rutinjainkhoz. Most már látjuk, hogy mennyi mindent rosszul csináltunk és mennyi időt elvesztegettünk töketlenkedéssel. Tanulópénz.

Nagyon fontos, hogy legyenek céljaid. Gondold át miért akarsz külföldön dolgozni, mit akarsz elérni és mennyi idő alatt, és legyenek ezek a mozgatórugói az indulásnak. Nem jó céltalanul elindulni. Tudd, hogy mi az amiben jó vagy, amivel el tudod magad adni az elején. Ne becsüld alá magad, ha valamihez értesz egy kicsit is, abban könnyen lehetsz jobb és máris több lehetőség van előtted. Merj munkahelyet, vagy akár szakmát váltani. Sokan félnek, “Mi lesz, ha felmondok és végül egy rosszabb helyen kötök ki?” - na de mi van, ha sokkal jobb lesz? Nem tudhatod, amíg ki nem próbálod, és nem váltani azért, mert még nem rossz eléggé a helyzet, nagy butaság.

Azért mondom, mert én is sokszor ebbe a hibába estem, és most már bánom, hogy miért nem léptem ki sok olyan helyzetből, amiben nekem nem volt jó. Észre kell venni a lehetőségeket és megragadni őket. Azóta mindig az jut az eszembe, hogy még mindig előbbre vagyok, mintha meg sem próbáltam volna, csak eldöntöm, hogy ez nekem nem megy. Arra, hogy bekerültem az Uganda Maraton szervezői közé, egy totál angol csapatba, nagyon büszke vagyok, pedig mondhattam volna, hogy esélyem nincs rá.

whatsapp_image_2019-03-01_at_16_11_08_1.jpeg 

Magány, honvágy, kudarc: ne azt bizonyítsd, hogy nem megy

 

Egyedül kezdeni új életet külföldön biztosan nehéz az elején. Ne gubózz be, nyiss az emberek felé, érdeklődj, menj társaságba. Először mindenki a sajátjaihoz vágyik, de ha Te úgy érzed ismernél meg új embereket és kultúrákat, ahol ráadásul a nyelvet is gyakorolhatod, akkor inkább nézz szét, milyen lehetőségek, rendezvények  vannak, ahol külföldiekkel ismerkedhetsz. Nem kell félni, valószínűleg mások is érkeznek egyedül, akik pont így éreznek. Nekünk hatalmas lökést adott az, hogy elkezdtünk külföldiekkel barátkozni, minden társaságban kíváncsian, érdeklődve fogadtak, nem jelentett semmit, hogy ki honnan jött, egyformák voltunk. A lényeg, hogy pozitív emberekkel vedd körbe magad, akik motiválnak, akiktől tanulhatsz és jó példaként állnak előtted.

whatsapp_image_2019-03-01_at_16_11_09_1.jpegNekem személy szerint nem igazán volt honvágyam, a családon kívül nem sok minden hiányzott otthonról. Annyi új inger ért és annyi új felfedezés, amiről még sosem hallottam, hogy azokat sokkal érdekesebbnek találtam, mint amennyire pár apróság hiányzott otthonról. Akinek hatalmas honvágya van szerintem próbáljon meg kicsit nyitottabbá válni a környezetére és megtalálni azokat a dolgokat, amik feldobják és amiket viszont otthon nem tudna megtenni.

Szerintem nekem sem volt soha honvágyam. Hiányzott a családom, a barátok, meg apróságok. De igazából a régi életem hiányzott a bejáratott rutinjával, azzal, hogy ismertem a dolgokat magam körül és tudtam mikor mire számítsak. Amint itt kinyíltam és jöttek az új tapasztalatok, élmények máris más szemmel néztem a világot.

De amikor lent voltam, teljesen magam alatt, pénztelenül, munka nélkül egy negatív társaságban, akkor én is vágytam haza. Vágytam a biztonságot, amit tévesen honvágynak hittem.

Ha hazamész, akkor feladtad?

 

Tényleg annyi a fontos, hogy vedd észre, hogy megy az idő és nem érdemes elpazarolni. Még ha külföldre is szakadsz, abból is hozd ki inkább a legtöbbet és akarj több lenni. Használd ki a lehetőségeket, vagy teremts újakat magadnak. Nyiss a világra, légy pozitív, tapasztalj meg minél többet. Ne ijedj meg a változástól, az az egyik legszuperebb jelenség hiszen az által haladsz Te is, a világ is és élhetsz igazán nagyszerű életet.

Biztos, hogy mi egy elég borús részét tapasztaltuk meg a dolgoknak és lehet sokkal jobban is csinálni, meg pozitívabb környezetbe is kerülni. Sok kivándorló ismerősünk fordult már hozzánk az utóbbi években tanácsért, hogy jól induljanak el mert túl sok fentebb említett negatív példát látnak. De ha nem jön be, akkor sincs semmi, haza lehet menni. A lényeg, hogy ne szenvedj itt, ha nem jó. Annyit nem ér az egész.

Ha végül mégis úgy döntesz, hogy elég volt és otthon folytatod tovább, akkor se érezd kudarcnak az egészet, mert legalább megpróbáltad, azokkal szemben akiknek csak a szája jár, hogy "Könnyű Neked" mert külföldön ugye kolbászból van... Akik elégedetten térnek haza, mert kihasználták a külföld adta lehetőségeket, de hazahúzta őket a szívük, azok valószínűleg hasonlóan álltak a dolgokhoz, mint mi. Akik pedig egyszer elindultak és nem is akarnak megállni, azokat meg tudom érteni.

Ne maradj le legújabb képeinkről, filmjeinkről és blogjainkról! Kövesd a FACEBOOK oldalunkat!

 

Még több rólunk ITT!

Instagram: @lustforlifethatrocks

A bejegyzés trackback címe:

https://lustforlifethatrocks.blog.hu/api/trackback/id/tr3114661095

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sírjatok 2019.03.04. 18:12:24

Szerintem szórakoztató, mikor a kiment magyarok a többi kiment magyart fikázzák :D

Jossarian 2019.03.04. 23:24:59

Kevesen buszkek arra, hogy felkuzdottek magukat cseledsorba "pár évvel később már a világ egyik legnagyobb multijánál voltam személyi asszisztense 3 felsővezetőnek is." de orulok annak, hogy kiteljesedtel... Sok sikert a tovabbiakhoz

Jossarian 2019.03.04. 23:28:16

@sírjatok: a munkasosztaly az egy kulon faj, rendszertanilag a sakalokkal rokonsagban:)

Bicepsz Elek77 2019.03.05. 00:26:36

Szep-szep!!! Kimenni konnyebb, mint eldonzeni a Kinn maradjak vs Hazajojjek vs mas orszagba menjek kerdest.
Egy nyugati orszag "jatekorszag" a mieinkhez kepest: boven ad penzt allambacsi(skandinavok) vagy jok a fizetesek es lehet zulorazni(Anhlia). Meg fontos a jo szakma!!
Ez pont pl. a fodraszat, mukormos stb meg jobb, mint egy teherauto sofor vagy taxis.
En arra jotgem ra, hogy a sok utazas egy ido utan nem tesz boldogabba ha csak a mennyiseget/luxust nezi az ember.
A masik amiben igaza van:
A normalis munka hetgfotol pentekig, 7/8-tol 16/17-ig tart!!!
Aki hetvegen ea delutan dolgozik az LUZER!!!! Elmegy az elete a semmire!!!!
De sunyi a rendszer!! Anno ha par evig gyujtottel akkor vettel lakast Budapesten. Ugy megerte gyujteni. De mar nem ez a helyzet!!

Bicepsz Elek77 2019.03.05. 00:27:40

@Bicepsz Elek77:
Telorol irok bocsika a felregepelesekert!!

kgaba82 2019.03.05. 00:46:07

@sírjatok: A poszt egyáltalán nem a többi magyar ellen íródott. Az más kérdés hogy te ezen a szemüvegen keresztül nézed.
Én annyit javsolnék, hogy néha próbálj fel egy másikat. Csak, hogy lásd, hogy minden egyes kultúra mennyi irritáló, visszahúzó, vagy csak töltelék elemet épített magába és hogy túlságosan nagy ügyet csinál belőlük. Amivel rendesen ölik a közösséghez való tartozás érzését.

Az ezen irritáló elemektől való menekülés pont olyan, mint a fiatalok lázadása a szülőktől elszenvedett agymosástól, ideológiai neveléstől.
Miközben kötelesség- és felelősségtudatot szajkóznak, mind tudjuk, hogy az emberek javarésze felelőtlen idióta, akik a felelősséget inkább hárítják, miközben képmutató módon papolnak róla. És olyan eszmékről is, amelyeket bár rohadt fontosnak állítanak be, ők maguk soha nem vették a fáradtságot, hogy a felszínen karcolásánál mélyebb ismeretekre tegyenek szert róluk.
Csekély ismereteik viszont soha nem gátolják őket abban, hogy bármiről úgy értekezzenek, hogy a náluk fiatalabbaktól mindig megköveteljék a tekintélyt.

Lust For Life That Rocks · https://www.lustforlife.rocks/ 2019.03.05. 10:28:09

@Jossarian: Abba a "cselédsorba" bizony nagyon sokan próbálnak ám bekerülni, mások meg épp meg sem próbálják mert esélytelennek látják. Angolokat megelőzve külföldiként meg több sorozatos interjúkon keresztül úgy, hogy előtte pár évvel még fodrászként az angol sem igazán ment és csak magyarnál sikerült elhelyezkedni, az meg szerintem sokaknak lehet példaértékű.
Ebben a cselédsorban azért nem kellett 35 óránál többet dolgozni egy héten, a pénteket lehetett otthonról, a munkaidő rugalmas volt, a juttatásokon túl rengeteg kedvezmény a céges termékekre, tanulási/fejlődési lehetőség + céges részvények és még az afrikai utazást/önkéntes munkát/maratont is segítették egy picit és engedték, hogy Ugandából legyen elvégezve pár napig a munka. Meg még egy óráig tudnám sorolni az előnyeit amit mondjuk a szállodai takarítók nem hiszem, hogy megkapnak hiába dolgoznak borzasztó keményen. Azért ez a személyi asszisztens nem ugyanaz, mint egy titkárnő Magyarországon, jóval magasabb szint sokkal több felelősséggel, döntéshozásbeli szabadsággal és megbecsüléssel. Ezt a "cselédsorban" fogalmat tedd tisztába, ha nem csak piszkálódni akartál. Ha, igen az meg szíved joga. Toljad, ami a csövön kifér, haver! :D Itt béke van. :)
süti beállítások módosítása