Azt hiszem a kérdés, hogy hogyan szarjuk le mások véleményét és nyújtsuk mégis a legjobbunkat elég sokunkat foglalkoztat.

Ha totálisan teszek mások véleményére és csak a saját fejem után megyek akkor hipp-hopp magányossá válhatok mert lehet, hogy sehová nem passzolok be igazán. A személyes fejlődéshez is elengedhetetlen tudni, hogy mások hogy látnak minket, mik a reakcióik és amúgy is kell kifelé is néznünk hiszen a külvilágból merítünk ötleteket, tudást, eszközöket ahhoz, hogy a saját utunk építsük. Gyakorlatilag nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt ami körülvesz.

Ennek a hátránya, hogy egy olyan spirálba kerülhetünk, amiből nehéz kijönni. Nem akarunk lemaradni másoktól, trendik akarunk lenni és egyre többet adunk arra, hogy mások hogyan látnak minket, különösen a mai felszínes világban.

Kellenek a legdivatosabb holmik, kell a makulátlan Instagram profil, az érdekbarátságok, amit ma kapcsolatrendszernek hívunk és akikkel imádjuk egymást a közösségi csatornáinkon, hogy aztán egymás hátán kapaszkodjunk magasabbra és még nem említettem, hogy meg kell felelni a környékünkön uralkodó társadalmi elvárásoknak: járjunk templomba, legyen egy jól fizető munkánk akkor is, ha abban csak a hétvégékért és a vakációkért élünk, kell, hogy fizessünk a banknak egy kecót és persze legyen egy menő kocsink is, hogy mutassuk mi amúgy mennyit is érünk, meg persze mindenképpen legyenek gyerekeink, hogy aztán igazán kiteljesítsük az életünket, stb.

Ugyan ez a videó szar magyar szinkronnal: https://www.youtube.com/watch?v=ghXhQORg3l4&t=5s

Ha ezeket nem tudod kipipálni, Te barátom, kívülálló vagy. Ok, mielőtt jobban felszívod magad, hadd tisztázzam ezt: Teljesen rendben van, ha úgy éled az életed, mint bárki más és leköveted a mintát, ha ennek 100%-ban tudatában vagy. Ha, tényleg Te döntesz így és nem csak követed a hagyományokat, a vallási-, politikai- és társadalmi normákat, ha nem csak beéred kevesebbel, hanem tényleg ezeket akarod. Amíg az életed tényleg a Tiéd, a sajátod teljes felelősséggel vállalva a döntéseid és nem csak meg akarsz felelni. Amíg boldog vagy, én is örülök Neked. Szívből.

Az összes kutatás azt bizonyítja, hogy a legboldogabb emberek azok, akik maguk irányítják az életüket, a boldogságukat és nem valami vagy valaki mástól, egy helytől, attól, hogy mi folyik a gazdaságban, a politikától vagy bármi mástól teszik azt függővé. - Jim Kwik

A vicc az, hogy tudod kiknek a véleménye csinál ki minket a legjobban? A barátainké és a családtagjainké. Az övék számít a leginkább. Tisztára marhaság.

A probléma az, hogy amint azon vagy, hogy megfelelj másoknak rögtön gátlásossá válsz mert azon pörögsz majd mindig, hogy ez épp jó lesz-e így nekik, stb. Már harcolsz magadban, hogy megfelelj az ő véleményüknek, de ne veszítsd el önmagad.

Viszont amint ezt észreveszed, rájössz, hogy kész, el is vesztél hiszen ott van a szakadék a saját éned és a kifelé mutatott éned között.

Arra jöttem rá, hogy sokkal többet kell figyelnem magamra és mély önismeretet kell gyakorolnom. Belevágtam egy új életbe, hátrahagytam egy kényelmes, színes londoni életet, hogy haladjak a saját kiteljesedésem felé és, hogy kikerüljek ebből az ördögi körből. De egyúttal el is vesztem egy kicsit. S itt jött jól egy régebbi bakancslistás elemem: itt volt az ideje beköltözni egy buddhista monostorba és ott tanulni többet a buddhista filozófiáról, a világról, a meditációról és legfőképp magamról.

Meditáció egy buddhista monostorban Thaiföldön

Nem, nem vagyok buddhista és nem követek egyetlen vallást sem. De a gyakorlati tanításokkal sokszor egyet tudok érteni és a buddhista filozófia áll legközelebb hozzám. Szóval egy pár napra szüneteltettem a munkakeresést, az örlődést, de még a hobbi projekt Lust For Life-ot is és elutaztam Észak-Thaiföldre.

TIPP: Itt megnézheted, hogy mi is az a Lust For Life!

A Wat Pa Tam Wua Erdei Monostor gyönyörű környezetben, a hegyek között vár mindenkit, aki szeretne meditálni, elcsendesedni, tanulni és aki képes pár napig más szabályok szerint élni. Álomszép táj, tavacskák, erdők, sziklák és meditációk sora napközben. A meditációk mindig egybe vannak kötve praktikus tanításokkal a mindennapi életről és a buddhizmusról.

Becsületkassza működik, vagyis akár ingyen is átélheted ezeket úgy, hogy kapsz szállást és étkezhetsz is napi kétszer. A foglalkozásokat ott élő thai szerzetesek tartják, akik valamennyire beszélnek angolul, de komolyabb “szakmai” témáknál tolmácsot használnak. Egyébként meglepően naprakészek a világ dolgaiból, humorosak és imádnak vicccelődni és szemmel láthatóan értékelik az élet apró örömeit.

Szóval bármennyire is adott volt minden egy belső utazáshoz mégis baromi nehéz volt lelassulni, abbahagyni az agyalást és a késztetést, hogy meg akarjak felelni, ebben az esetben a szerzeteseknek. Nem akartam sehol hibázni, véletlenül megsérteni őket és ezek miatt túlságosan aggódtam, arról nem is beszélve amiken még az eszem járt: hogy megyek majd innen haza, hogyan hozom magam újra egyenesbe és még egy rakat más dolog is pörgött bennem.

Aztán megtörtént. Második reggel egyszer csak ott voltam teljesen. Csak a napfelkeltét láttam, a változó színeit, az ébredező világot. Csak a madarakat hallottam meg az ébredező társaim lépteinek lassú csoszogását. Éreztem a friss, hűvös levegőt, a nedves füvet a talpam alatt, a lágy szellőt az arcomon. Mint egy meditáció. A tanítások szerint mindig mikor teljesen jelen vagyunk és úgy csináljuk, amit éppen csinálunk, hogy maximálisan arra koncentrálunk és „nem máshol járunk” közben, akkor az gyakorlatilag meditáció. Király! Abból baj nem lehet.

A meditáció jótékony hatásai

Számomra a legnagyobb előnye a meditációnak akár számodra is hasznos lehet, vagyis, hogy megtanuljuk hogyan szarjuk le mások véleményét és nyújtsuk mégis a legjobbunkat. Egyszerűen csak helyrerakja a fejem és felkészít az előttem álló napra. Egy idő után nem csak elkezdtem jobban elfogadni magam általa, de jobban kezelem a stresszt anélkül, hogy a félelem vagy a düh eluralkodna rajtam. Nem azt mondom, hogy nem pörgök be, ha úgy van és mondjuk nem tombolok (ez része a szenvedélyes életstílusomnak), hanem, hogy nagyon könnyen elengedem és tudom tiszta fejjel kezelni a helyzeteket.

Kutatások ezrei támasztják ma már alá a meditáció jótékony hatásait, amik közül bőven tudok magamnak szemezgetni: Javítja a koncentrációt, a kreativitást és a memóriát. Zseniális! Csökkenti a stresszt, jót tesz a lelkivilágunknak, javítja az immunrendszert, szivet és a vérkeringést. Egészség, pozitivitás egyenlő hosszabb minőségi élet, azaz időt nyerek, plusz még hatékonyabb is leszek a mindennapokban. Lassítja az öregedést. Talán a kedvencem. Segít, hogy empatikusabb, kedvesebb, törődőbb legyek. Mások segítéséből mi magunk is gyarapodunk, jót tesz a személyes fejlődésünknek.

Van egy zsák híresség is, akik már egy ideje felismerték, hogy nem hátrány a meditáció rendszeres gyakorlása: Arnold Schwarzenegger, Hugh Jackman, Oprah, Paul McCartney. Sőt, van egy csomó, akik még buddhisták is mellé: Orlando Bloom, Keanu Reeves, David Beckham, Oliver Stone, Mark Zuckerberg, Steve Jobs (állítólag sokat gyakorolta a sétáló meditációt, amit én is megszerettem és majdnem szerzetes lett belőle), Ábel Anita, Bereczki Zoltán, Csepregi Éva, Laár András, Kulka János, Steiner Kristóf, Szinetár Dóra.

A mindfulness meditáció, tudatos jelenlét

A monostorban a mindfulness meditációt gyakoroltuk sétálva, ülve, fekve. A lényeg, hogy legyünk tudatosan jelen. Nem csak gyakorláskor, hanem mindig bármit is csinálunk. Arra kell fókuszálnunk amit éppen csinálunk, látunk, hallunk, érzünk, csak ne felejtsük el elengedni. Csak megfigyelők vagyunk.
Meditáció gyakorlásakor ez lehet a légzésünk, a levegő mozgása be és ki, a hasunk vagy mellkasunk emelkedése és ereszkedése. Észleljük, figyeljük ami történik és ha jön egy érzés vagy egy gondolat (vagy száz) akkor csak továbbengedjük őket és nem ragadunk meg velük, nem visszük tovább a gondolatot a fejünkben.

Így folyamatosan a jelenben lehetünk mert nem a múlt dolgain rágódunk vagy azon, hogy mi vár ránk a jövőben. A tudatos jelenlét a kulcs ahhoz, hogy ne aggódjunk és ne agyaljunk. Erősítjük az izmot amivel a koncentráció működik.

Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled. - A Békés Harcos Útja

Miért problémázunk ennyit és mi a megoldás?

Tudatosan jelen lenni kulcsfontosságú. Itt kell lennünk fejben is a jelenben mert az életünk itt történik. Itt és most. Akkor miért problémázunk ennyit és mi a megoldás? Az a bajunk, hogy túl sokat rágódunk a múlton, hiszen „régen minden jobb volt” és aggódunk a jövőnk miatt. Csak gondolj bele: valójában mennyi időt töltesz tényleg a jelen pillanatban? Igen, könnyű jelen lenni mikor valami rohadtul fáj, mikor mondjuk belerúgsz az asztal sarkába mert a fájdalom nem enged elkalandozni vagy meggondolni, hogy megfelel-e a viselkedésed a világnak, káromkodni fogsz legjobb tudásod szerint. Ideális esetben szex közben is teljesen jelen vagy.

Amúgy lemaradunk a show-ról. A másik pedig, hogy túl sokat akarunk, túl sok szükségtelen cuccért hajtunk, hogy lenyűgözzünk másokat, hogy megfeleljünk. De ez a megfelelési kényszer csak aggódáshoz meg körömrágáshoz vezet. Meg kell tanulni hogyan szarjuk le mások véleményét és mégis képesek legyünk a legjobbunkat nyújtani. Ez amúgy kemény meló és nem történik meg csak úgy holnapra. Bele kell állni, hogy egyensúlyt találjunk.

Élj tudatosan, légy jelen, tanulj önismeretet! Légy tudatában a vágyaidnak, az érzéseidnek, ne nyomd el valódi önmagad! Kövesd a belső hangod és a saját utadat járd, sőt, építsd azt Te magad! Dönts mindig felelősséged teljes tudatában! Meditálj! Állj bele kisebb-nagyobb kihívásokba és ne felejtsd el értékelni a részsikereket is! Ugyanígy értékeld a kudarcokat is, tanulj belőlük és ne engedd, hogy eltántorítsanak!

Légy nyitott, fogadd el a változást és légy Te az magad! Légy éhes, mindig tanulj! Tanulmányozd, figyeld magad, dolgozz a fejlődéseden!

Ne rágódj apróságokon és ne feledd, hogy igazából minden apróság. Ne foglalkozz azzal, hogy mások mit gondolnak Rólad, ne bonyolítsd túl az életed! Vedd körbe magad pozitív emberekkel, olyanokkal akik támogatnak, akik mellett vagy akikkel fejlődhetsz!

Tipp: Olvasd el a Legjobb Befektetés Te Magad Vagy első részét ITT, a másodikat meg ITT!

Egy pillanatig nem állítom, hogy egy pár nap a buddhistákkal a hegyekben Burma közelében megváltoztatott, ahogy azt sem, hogy tudom a megoldást, a receptet az életre. De egy pár nap magammal nagyon kellett. Tanultam egy pár új dolgot, de a neheze most jön, használnom is kell őket. Hiszen a tudás semmit nem ér, ha nem alkalmazzuk, ráadásul el is kopik gyorsan.

A tudás nem ugyanaz, mint a bölcsesség, nem tudni kell, hanem tenni. - A Békés Harcos Útja

A vlogokban részletesebben hallhatsz a monostori élményeimről, ezek itt csak az agymenésem gondolati voltak. Jó szórakozást!

Lust For Life Zárt Facebook Csoport pozitív, tettrekész embereknek: ITT! Kérlel olvasd el a leírást mielőtt belépsz!

Szemléletváltás, motiváció

Legyen szó bármiről is, amit csinálok vagy amibe belevágok, ott ezek a kulcstényezők. Nem lenne muszáj nekem törnöm magam, hajtanom. Megelégedhetnék azzal, ami van, lehetne egy biztos munkahelyem és élhetnék simán élvezve azt ahol tartok.

De többet szeretnék mert ebben az életben sokkal több van ennél és szerencsére egy olyan korban élünk, amikor szinte bármit elérhetünk, bármit megvalósíthatunk, ahol a határ a csillagos ég. De a motiváció, a lelkesedés jön, majd megy. Ha, nehézségekbe ütközünk, akkor meg még gyorsabban elillan. Viszont, ha el akarunk érni valamit, ahhoz kitartónak kell lenni és nem csak akkor beleállni amikor kedvünk van hozzá, hanem akkor is amikor a hátunk közepére sem kívánjuk.

Ehhez kell a folyamatos szemléletváltás, a motiváció és a hozzáállásunk fejlesztése, az akaraterőről nem is beszélve. Ezért olvasok és dolgozok magamon. Ezt az írást legfőképp magamnak szánom, de mivel soha nem voltam egy önző ember így megosztom mert hiszem, hogy Neked is hasznodra válhat. Ha már csak határozottabban állsz bele a következő napjaidba, már megérte elolvasnod.

A legbiztosabb módja annak, hogy elérd a céljaid, hogy sikeres légy, hogy megtaláld önmagad egyszerűen annyi, hogy csináld. Próbálkozz! Cselekedj! Szövegelni mindenki tud, cselekedni annál kevesebben. Nem vagyok nagy Tony Robbins rajongó, de ez egy jó gondolata:

Azt mondják a tudás hatalom. Lósz*art! A világ tele van nagy tudású, tehetséges emberrel, akik a büdös életben nem fognak elérni semmit. Végrehajtás, cselekvés az ami mindig is többet fog érni a tudásnál. Cselekedj! Csináld!

Azt a tudást használni is kell. Ezért van, hogy sokszor láthatunk mindenféle szerényebb képességű embert sikereket elérni mert van bátorságuk próbálkozni és időnként akár elbukni is.

Phil Knight mondta (igen, a Nike alapítója) mikor baromira nem ment a szekér és a csőd szélén álltak, hogy:

A gyávák el sem indultak, a gyengék pedig meghaltak útközben. Így maradunk mi.

Ha, eddig elolvastad, akkor valószínűleg hasonló úton jársz. Talán Neked is fontos, hogy fejlődj, hogy haladj, hogy kihozd az életedből a legtöbbet és elérd a céljaid.

Más vagy, mint a többi hiszen a gyávák el sem indultak, bele sem vágtak, a gyengék meg kiperegtek útközben és megelégedtek inkább azzal, amit „dobott a gép”. Te még mindig itt vagy. Én is. Mi még most is hajtunk, ahol mások már lemorzsolódtak bármilyen messzi is a cél.

A recept egyszerű: csinálni kell, próbálkozni és cselekedni kell. Just Fucking Do It! Csak csináld, ne szarozz! Én is ezzel bíztatom magam mikor valamit baromira nincs kedvem tovább nyomni, de az eszemmel tudom, hogy jobban járok, ha nem állok meg.

A tettek adnak értelmet, választ és célt!

Nem titok, hogy nem a szavaid határozzák meg, hogy ki vagy, hanem a tetteid. De mi van amikor nem egészen tiszta, hogy ki is vagy? Mind változunk (bár sokaknál ez csak sodródás az árral) és lehet, hogy 10 év múlva teljesen másképp gondolkodunk ugyanarról a dologról. Például én régen nagyon patrióta voltam és hittem a nagypolitikában is valamennyire.

Ma abban hiszek, hogy mi felelünk a saját sorsunkért, azért, hogy a végén milyen életre emlékszünk majd vissza. Szarok a politikára, nem hagyom, hogy befolyásolja az életem. Szabad akaratom van és szeretem hinni, hogy a világon bárhol otthon tudok lenni, akár Kazincbarcikán, akár Londonban, akár Thaiföldön vagy most épp Balin. Lust For Life That Rocks.

A legtöbben nem tudják, hogy kik is valójában, mit is akarnak. Csak csinálják a dolgokat a megszokott módon, sodródnak és „beprogramozva” lemásolják kismillió másik életét. Soha meg nem gondolják, hogy „Ok, tényleg ezt akarom vagy csak tolom mert mindenki így csinálja?” Ez a „normális”. Így totál nem vágják, hogy kik is valójában.

Én meg azért nem igazán tudom mert folyamatos változásban vagyok és nem tudom hol a vége. Letértem arról a biztos útról amin mindenki elindul. Közben mosolygok mert amúgy ez izgalmas. Én nem akarom robotpilótával leélni az életem és elpazarolni az időmet. Viszont sokszor nekem is kellenek a válaszok, amiket akkor kapok meg leginkább, ha cselekszem, ha beleállok a dolgokba. Akkor derül ki, hogy ez mi fán terem, hogy ezt akarom-e, hogy nekem való-e. Ki kell próbálni, meg kell tapasztalni.

Ha, nem tudod ki vagy, csak vágj bele valamibe és máris közelebb kerülsz magadhoz.

Ha, nem tudod mit akarsz, ugyanez a recept, cselekedj!

Ha, nem tudod hogyan érd el a céljaid, csak kezdd el, cselekedj, a többit majd kitalálod útközben.

A legrossabb, amit tehetsz, hogy nem teszel semmit. Akkor maradsz ahol vagy és gyárthatsz kifogásokat, hogy megmagyarázd magadnak, hogy amúgy miért is jó ez Neked úgy ahogy van. S mivel a legtöbben ezt csinálják, el is fognak fogadni így könnyebben. Viszont annál nehezebb lesz szembenézni azzal, hogy feladtad mikor egyszer egy sötét szobában egyedül maradsz.

Mikor valamiért küzdesz, mikor valamiért hajtasz, mikor cselekszel, akkor derül ki, hogy ki is vagy, mennyit is érsz. S közben fejlődsz mert a folyamatos cselekvés formál és tesz jobbá. Azzal, hogy minden nap eljársz dolgozni, letudod a műszakot, várod a hétvégéket, az évi egy nyaralást, a fizetést meg majd a nyugdíjat mikor végre szabad lehetsz, igazából semmit nem teszel magadért, ez még csak toporgás egyhelyben.

Amíg a hétvégék és a nyaralások éltetnek addig valamit nagyon elcseszel. - Gary Vee

A motiváció nem csak a mozgatórugója az erőfeszítéseinknek, de az oka is egyben. Sokszor miközben csinálod, akkor jön meg a motiváció. Aztán az lök tovább. Szóval, ha nem tudod hogyan tovább, merre tovább, mit is csinálj, milyen könyvet olvass csak…csak kezdj bele! Csak tedd meg az első lépést. Sokszor ennyi elég, hogy lásd merre tovább vagy csak, hogy jobban ráfókuszálj arra amibe belevágsz. Az első lépés! Csak indulj meg, a többi kiforrja magát. Ha elbuksz, akkor meg mi van? Tanultál megint valamit. Felállsz és tolod tovább!

Minden egyes nappal közelebb kerülsz, míg mások feladják

Ha megindultál, akkor meg maradj következetes.

Amíg következetes vagy és minden nap egy kicsit beleraksz, addig haladsz és egyre közelebb kerülsz a céljaidhoz. Sokan azért buknak el mert nem elég következetesek.
Lehet, hogy sokszor malomkerékharcnak tűnik vagy úgy érzed, hogy mások haladnak Te meg csak gyötrődsz, de nyomni kell tovább. Nem kell rohanni, következetesnek kell lenni. Akik gyorsan érnek fel a csúcsra általában nem sokáig maradnak ott.

Kitartást és alázatot is tanulsz, hogy aztán mikor eléred a céljaid akkor tudd is azokat tovább vinni. Azzal, ha beleállsz, ha következetes vagy, ha bátor vagy simán lenyomhatsz tehetségeket vagy bárkit aki előnyösebb pozícióból indul. Engem sokáig rohadtul irritált, hogy egy csomó nálam sokkal többre hivatottabb, tehetségesebb embert hagyok le csak mert beleállok, ők meg eltékozolják az előnyüket. Ma már nem érdekel, ők így döntöttek.

Most pont abban a stádiumban vagyok mikor nem is igazán tudom, hogy miben vagyok igazán jó mert semmiben nem vagyok igazán sikeres viszont tudom, hogy idővel ezek mind kiforrják magukat csak tolnom kell tovább, dolgoznom kell, fejlődnöm kell és majd jönnek az eredmények.

Büszkének kell lennem magamra, hogy megpróbálom a saját utamat járni, hogy beleállok, hogy csinálom míg a legtöbben csak a szájukat jártatják. Én a cselekvők közé tartozok. Csak azzal, hogy ezeken most épp átrágom magam már többet tettem, mint a többség.

Boldog akarsz lenni és szabad? Most rögtön csináld ezt!

A legtöbb ember nem az igazi boldogságot hajtja. Ők csak pénzt akarnak, “cuccokat” akarnak, státuszt akarnak és megmutatni, hogy miket tudtak felhalmozni, mekkora vagyonuk van. Így akarnak tiszteletet kivívni és azt hiszik, hogy, ha meg van mindenük és még több is, akkor boldogok lesznek.

Ez marhaság. Majd rájönnek ők is.

Találd meg, hogy mit akarsz kezdeni magaddal. A legtöbben azt hiszik, hogy boldogok lesznek, ha végre nem kell dolgozniuk. De semmittevés igazából előbb-utóbb kinyír, megöli az ambíciót és elveszi az életed értelmét.

Egyetlen dolgot kell tenned, ha boldog akarsz lenni: Csináld! Tégy valamit, találj valamit, vágj bele, cselekedj! Arra menj, amerre szeretnél, ne pedig amerre mindenki megy. Tégy ma egy kis dolgot ezért és már el is indultál. Minden nap tegyél hozzá egy kicsit, amíg teljesen rá nem fókuszálsz erre és ez ki nem tölti a mindennapjaid. S máris jó úton jársz.

Ma túl sokan gondolják, hogy az határozza meg, hogy mennyire sikeresek, boldogok vagy akár milyen emberek, hogy miket birtokolnak. Kell a legújabb Iphone, kell legalább egy menő autó meg egy menő kecó, hogy legyek valaki. Az mindegy, hogy amúgy ezért milyen szar munkám van amire a drága időmet áldozom az életemből vagy, hogy amúgy az életem nagy részében csak sodródok, elég, hogy a “cuccaim” visszaigazolják, hogy “boldog” vagyok. Ezek többet érnek, mint a család, a barátok vagy éppen az alap emberi értékeim.

Csak azok gondolják, hogy pénz boldogít, akiknek nincs. - Gary Vee

De az egész amúgy csak Rajtad múlik. Ha igazán sikeres és boldog akarsz lenni, a saját utadat kell megtalálni. Válassz életet magadnak, ne kövesd, ami “meg van írva”! Ha, kell változtass! Sokan félnek a változástól, pedig az a legbiztosabb újta a fejlődésnek, annak, hogy a dolgok jobbra forduljanak.

Csak rajtad múlik merre mész! Olvastam egy történetet arról, hogy egyszer valahol egy alkoholista és erőszakos apa mellett nőtt fel két ikerfiú. A két srác felnőttkorban teljesen különböző életet élt. Az egyik maga is alkoholista és erőszakos lett, amit azzal magyarázott ,hogy: “Apám is alkesz volt, sok választásom nem volt.” – Olyanná vált, mint az apja.

A másik srác sikeres, kiegyensúlyozott felnőtt lett, aki egyáltalán nem iszik, amit ő azzal magyarázott hogy: “Apám is alkoholista volt, sok választásom nem volt, változtatnom kellett a sorsomon.”

Csak rajtunk múlik, hogy kikké válunk.

Nálam is ez van. Útkeresés. Pontosabban nálunk. Belevágtunk és keressük az utunk. De legalább mi irányítjuk a sorsunk, mi felelünk az életünkért. S ez mind az első lépéssel kezdődik. Hiszem, hogy ezen az úton haladva bárki megtalálhatja a szabadságot, boldogságot és önmagát.

Lehet, hogy nem könnyű. A sodródásnál mindenképp nehezebb. De, ha lekapcsolod a robotpilótát az életedben és megteszed az első lépést a saját utadon, akkor már többet tettél, mint azok a gyávák, akik el sem indultak. S közben rengeteget tanulsz, fejlődsz és jobb leszel egy ígéretesebb jövővel.

 Csak indulj el. Tedd meg az első lépést! Cselekedj és már holnapra közelebb leszel a céljaidhoz.

Ha komolyan változtatni szeretnél az életeden, megtalálod a módját. Ha nem akkor meg a kifogásokat.

Köszönöm, hogy elolvastál! 

Ne maradj le legújabb képeinkről, videóinkról, írásainkról. KLIKK IDE ÉS A LIKE-RA A FACEBOOK OLDALUNKON!

- Posztjaink kettőnk ujjaiból és gondolataiból születnek: Szilvié mindig dőlt betűvel, enyémek, (Levi) mindig normál stílusban írva. -

Ó, igen! Nincs annál kényelmesebb munka, mint amit buja pálmafák alatt, a finom homokban csinálsz, a tenger hullámainak békés morajában. Semmi nehézség. Szabad vagy, független, annyit utazhatsz, hogy akár minden nap új helyeket fedezhetsz fel. A nap végén meg mi sem jobb, mint a parton a tűz köré gyűlni a barátaiddal és koktélozni miközben valaki gitározik?

Ez ám az élet! Akár egy soha véget nem érő nyaralás is lehetne. Egy sikeres digitális nomád élete. Wow! Annyi, hogy ennek csak töredéke tükrözi a valóságot. Ne érts félre, mi is valami ilyesmit céloztunk meg, mikor a feleségemmel ebbe belevágtunk.

Előtte is elég mozgalmas életünk volt már, Londonunk számokban elég meggyőző. Évente legalább 5-ször utaztunk, sőt, Ugandában nem csak lefutottunk egy maratont meg önkénteskedtünk, de szervezői is voltunk az eseménynek és beleszerettünk Afrikába. De még ez sem volt elég.

A sikeres digitális nomád életformával járó szabadság és az egész életstílus túlságosan csábító volt ahhoz, hogy kihagyjuk. Hiába zengett a rengeteg “racionális” óda körülöttünk arról, hogy mit miért és hogyan kellene egy normális életben csinálni 30-on bőven túl, nem volt hatásuk. A “Magyar valósággal” már régen szakítottunk.

Mindent hátrahagyva előlről kezdtük. Thaiföldön. Aztán kicsit Balin. Utazunk és dolgozunk. Nem mondanám, hogy bedőltünk az idilli képnek és az álmainknak, tudtuk, hogy mire vállalkozunk, hogy nem lesz egyszerű. Mégis itt vagyunk, csináljuk. Csak épp a saját bőrünkön érezzük a kezdeti nehézségeket. Cicomázhatjuk itt a dolgokat meg nyomhatjuk az Instagramon, hogy mennyire király (az is lesz bőven, ne aggódj), de most inkább azt a pár akadályt osztanánk meg Veletek, amikre fel kell készülni. Nem, még nem győztük le őket, ezért tudjuk igazán, hogy miről beszélünk, nekünk ez a 6 legnagyobb nehézség kezdő digitális nomádként.

A kulcs, hogy ne csak megpróbáljunk de sikeresen fent is tartsunk egy átlagon felüli életet az az, hogy tisztában legyünk azzal, hogy először baromi nehéz lesz. - Anthony Moore

Munka és magánélet egyensúly digitális nomádként

Munka vagy nyaralás? Először teljesen furcsa az egész. Különösen nekünk, mert mi mindig baromi aktívak vagyunk ha utazunk: rengeteget megyünk és próbáljuk kimaxolni az élményt. Még az éttermezést is kihagyjuk, hogy időt és pénzt spóroljunk, eszünk futtában valami helyi kaját, és az is teljesen OK, hogy kimerülve térünk vissza a mindennapokba, hiszen feltöltöttek az élmények. Legalábbis ez volt eddig.

Ez most más. Utazunk és még sem nyaralás. Minden nap korán kelünk és folyamatosan hajtunk, hogy boldoguljunk. Ráadásul ennek a munkának a nagyja nem is pénzes meló (még), csak később hozza vissza a magunkba fektetett energiát. Különböző internetes freelance profilokat gyártunk egy halom álláskereső és internetes munkaerőpiaci oldalra és rengeteget próbálunk tanulni az egésznek a hátteréről, nem is beszélve a rengeteg új “skill”-ről, amiket jó tudni. Szóval, nagyon nincs időnk “nyaralni”, persze azért szakítunk arra is.

Sok ismerősünk még mindig úgy gondolja, hogy mi most csak egy hosszú nyaralásra jöttünk, csak szórakozásból áll az itt töltött idő, napozunk meg élvezzük az életet. Hát, sokszor az egész napot a laptop előtt ülve töltjük és 8 óránál bőven többet dolgozunk. Ez nem valami szórakoztató. Nem, nem a tengerparton dolgozunk, a laptopom kb egy óra alatt lemerülne, meg a képernyőt sem látnám. A legjobb hely ami szóba jöhet az az erkély, ha árnyék van. A többi csak mese. Órákat töltünk a blogírással, azzal, hogy új dolgokat tanuljunk vagy egy videót összevágjunk, és ezért senki nem fizet egyelőre. Ez most egyfajta befektetés egy új életstílusba, ami később persze meg is térül. Sajnos a coworking helyek Balin elég drágák, kicsit már túlzás is, mert csak akkor engedheted meg magadnak rendszeresen, ha már beindult a vállalkozásod. Arról nem is beszélve, hogy Balin az internet kicsit olyan, mint a mesében.

Szóval ez kicsit lassú most. De ha már ilyen fantasztikus helyek vannak karnyújtásnyira, akkor hülyék lennénk, nem élvezni azokat is heti egy-két napon. De akár egy átlagos napon is feldob, hogy ilyen helyen élünk akkor is, ha csak épp be kell vásárolni, ki kell takarítani a lakást, edzeni kell vagy bármi ilyesmi. Azért mégis épp Balin élünk. Erről nem mondanék le. A nyugalom, a helyiek szeretete, a rengeteg mosoly, a napsütés és a finom ételek a mindennapjaink részei és nem is mindig érezzük a késztetést, hogy komolyabban kimozduljunk. Vagy csak fáradtak vagyunk.

Kezdeti anyagi nehézségek

Az élet nehéz pénz nélkül, ez tény. Előrelátónak kell lenni és úgy tervezni az anyagi tartalékokkal, hogy legalább az első pár hónapot könnyedén fedezni tudd. Ha van passzív jövedelmed vagy egy már működő mellékes, azzal nagy szívességet tehetsz magadnak, hogy hamar a siker útjára lépj.

Az tuti, hogy csak akkor vágj bele a digitális nomád létbe, ha van megtakarításod, akár vészhelyzetre is.  Ez nekünk is jól jött mikor Levi eltörte a kulcscsontját. Szóval jobb az ilyenekre felkészülni anyagilag. Akár a kórházi ellátásra, akár a kiesett munkára. Ha van rá időd meg energiád, legjobb, ha már alkalmazottként elkezded építgetni a vállalkozásod. Mire úgy döntesz, hogy csak azzal akarsz foglalkozni, remélhetőleg már nem nulla bevétellel indulsz neki.

Még ha el is kezdesz hamar pénzt keresni, az első fizetésed akár hónapokkal később is lehet, ha mondjuk hosszabb távú a projekt és a végén fizet.

Azt is észben kell tartani, hogy sem a pénz, sem a munka nem biztos, hogy folyamatosan áramlik. Néha tele vagy, máskor meg pangás van. Múlt héten nekem is volt angolról magyarra fordítás, meg magyart is tanítottam pár órában interneten, a héten viszont egészen csendes (nem vagyok happy…).

Megtalálni a “niche”-t kihívás

Ez az egész életstílus extra energiákat igényel, hogy sikeres és fenntartható legyen. Aranyszabály, hogy egyszerre több vasat tarts a tűzben vagyis legyen több forrás is, ahonnan fizetést kapsz. Ha erre nem figyelsz, nagyon könnyen véget érhetnek az álmaid és egyhamar újra olyan munkahelyen gürizel, aminek az egyetlen előnye, hogy fizeti a számláid (ami nem rossz, de nem hiszem, hogy csak ennyiről álmodtál).

Másrészről, ha túl sok lovat próbálsz egy seggel megülni, akkor semmire sem koncentrálsz igazán és nem leszel semminek sem a “mestere”. Nehezebb is “adod el” magad, hogy ehhez is értesz egy kicsit, meg ahhoz is, de semmihez sem igazán. Digitális nomádként meg kell találnod a “niche”-ed, specializálódni kell egy-két dologra. Na, ezzel lehet minket kiborítani. Annyi új élményünk volt, annyi mindent csináltunk és annyit változtunk az évek során, hogy igazából csak összezavarodtunk. Csak vess egy pillantást a listára itt!

Kettőnk között megosztva, van egy csomó terület amiben jók lehetnénk (vagy amin épp képezzük magunkat), mint blog írás, virtuális asszisztens, Instagram és/vagy Facebook menedzsment, utazási tanácsadás, akár mentorálás új élet kezdéshez (már 2x kezdtük újra, mindig újabb szinten), marketing, rövidfilm készítés, stb. Nehéz leszűkíteni a kört, hogy hatékonyak legyünk, főleg mikor egyre újabb és újabb területek kezdenek érdekelni. Ezen van mit dolgoznunk.

Jó, ha több lábon áll az ember, de ne csináljon mindent csak “egy kicsit”. Annyi minden érdekel minket, mi is rengeteg dologba belevágtunk, és dolgozunk rajta hogy jók is legyünk ezekben. Nem akarom feladni az asszisztensi pályát, ugyanakkor nagyon érdekel a filmezés is. Nem akarok csak egy dologgal foglalkozni, nem is tudnám mi lenne az, ha választanom kellene. Ez a függetlenség engem kicsit összezavart. Biztos voltam benne, hogy én virtuális asszisztens leszek, ugyan mi más? Ez az amihez értek, amiben jó vagyok. De van egy csomó más dolog amiben jó lehetnék, ha ráfeküdnék és időt szánnék rá, hogy rendesen megtanuljam. És talán még jóval érdekesebb is lenne, mint asszisztensnek lenni.

A közösségi élet hiánya

Itt Balin nekünk nem éri meg Coworking irodába menni dolgozni, nem keresünk eleget. Szóval az ottani társaság kiesett. A UK-ben családtagként kezeltek a Yestribe-ban, a Say Yes More mozgalomnál, nélkülük nem léptünk volna ekkorákat. Most is számíthatunk rájuk, megyünk is vissza júniusban szervezni velük a Camp Yestivált (az mennyire istenkirály lesz!). De itt most többet támaszkodunk a “mentorokra” a youtube-on, meg más bloggerek személyében (hihetetlen mi infó van az interneten). Bár jövő hétre jobb lesz a törött vállam és egy robógóval mobilizáljuk magunkat, mert mi ehhez a magányos helyfüggetlenséghez túl társasági emberek vagyunk. Egy kis inspiráció sem árt.

Egyre többet hallani a magyarországi digitális nomád közösségről és, hogy mennyire összetartóak. Igen, eddig ez nálam azt jelenti, hogy zárt. Amíg nem vagy “valaki”, nincs elég nagy követőtáborod és látható potenciál benned, addig nehéz felkelteni az érdeklődésüket még direkt megkeresésekkel is. Inspiráló amit csinálnak, de talán túlságosan üzleti szempontok alapján működnek.

Lehet, hogy mi vagyunk idealisták, de nálunk ez teljesen más kútról fakad. Azzal, hogy felépítettünk egy sikeres életet Londonban, hogy új barátokra leltünk a Yestribe-ban (a Facebook is beemelte a “100 legmeghatározóbb közösség” programjába), hogy Afrikában (is) önkénteskedtünk és maratont futottunk/szerveztünk, hogy utazunk, mi ezekkel jutottunk el oda, hogy akkor építsünk fel egy helyfüggetlen életet, hogy még hasznosabbak lehessünk a világnak. Talán másképp mérjük a sikert.

Még jó, hogy azon kívül, hogy házasok vagyunk, a legjobb barátok is. Sokat nevetgélünk, van hogy vitatkozunk, de az biztos, hogy mindketten hiányoljuk a társaságot. Olyan jól még nem állunk, hogy coworking helyeken dolgozzunk csak ismerkedés céljából, szóval az kilőve. Próbálunk barátkozni és megtalálni a hozzánk hasonlókat, de eddig nem túl sok sikerrel. Ha spórolósan indul a digitális nomád életed, akkor készülj fel, hogy kicsit magányos lesz a kezdet.

Az első internetes munkák

Támogatás és jó kapcsolati rendszer nélkül nem lesz egyszerű (azért légy hű magadhoz és ne nyalj segget).  Hiába építesz tök jó profilt különbőző freelance oldalakon, mint az Upwork, a Fiverr, a PeoplePerHour és egy tucat másikon, mindenhol nulláról indulsz. Ne feledd, hogy több forrásra kellene támaszkodnod. De hogyan éred el?

Szóval hiába vannak jó “skill-jeid”, kell egy pár már elvégzett munka. Kell a portfólió, a pozitív értékelések és az ajánlások az egyes portálokon a már elvégzett munkák után. Ráadásul az áraid is alacsonyan kell az elején tartanod, ha csak tényleg nem vagy über piacképes szuper portfólióval. De sok állásnál követelnek bizonyos óraszámot a jelentkezéshez az adott portálon. Szóval maradnak a “csip-csup” vagy “csicska” munkák az elején éhbérért.

Adj magadnak időt. Mi is ezt tesszük, főleg, hogy extra kihívás elé állítottuk magunkat azzal, hogy olyanba vágtunk amilyet még nem igazán csináltunk előtte, úgy, hogy még az egész tök új is. De én is vállaltam már igazán gagyi munkácskákat is, amiket szintén nem egyszerű amúgy megtalálni.

Motiváció a mindennapokra

Nekem sokszor nehéz  nap mint nap motiválni magam. Azzal kelni, hogy ma is végig dolgozom a napot, munkát keresek, tanulok és valószínű nem fogok vele sokat keresni. Sok idő és befektetés mire egy olyan szintre eljut az ember, hogy már van látszatja a munkájának. Sok digitális nomád itt adja fel, pont mielőtt kezdene beindulni. Össze fog ez jönni, tudom, csak még egy kis kitartás. Addig is örülünk, hogy süt ránk a nap, hogy itt lehet vízesésben hűsölni és, hogy este boldogan fekszünk le, mert tudjuk, hogy jó úton haladunk.

Nincs főnököd. Te magad vagy az. Ha Te nem rugdosod ki magad az ágyból reggelente, ha hagyod, hogy beszippantson a fészbúk egy fél napra vagy csak átmész nyaralósba Thaiföldön vagy Balin és csak utazgatsz, akkor hamar belebuksz. Ez tény.

Produktivitás és motiváció. Kulcsfontosságú tényezők. Minden reggel legkésőbb 7-kor kelünk, meditálunk, reggelizünk, megtervezzük és kitűzzük a céljainkat a napra. Még azt is megtervezzük, hogy mikor írunk és foglalkozunk a bloggal, mikor olvasunk vagy nézünk youtube-ot (kizárólag tanuláshoz) és mikorra hagyjunk magunknak időt kirándulásra, filmezésre, filmvágásra vagy csak úgy, hát, magunkra és egymásra. Ez az életünk most.

De akkor egyáltalán mi a p*csáért szivatjuk magunkat? Rengeteg oka van. Az érzés, hogy nincs főnökünk, hogy szabadok vagyunk, hogy a magunk urai vagyunk és teljesen függetlenül mi felelünk az életünkért, felbecsülhetetlen. Ott élhetünk ahol csak akarunk és még nem említettem például az itteni folyamatos napsütést, a rengeteg szeretet, a nyugit, hogy nem stresszelünk, ezek mind jók a lelkünknek. Később majd kényelmesebb és kiegyensúlyozottabb lesz.

Személy szerint nekem a legnagyobb motiváció mindig inkább az, hogy mit nem akarok, hogyan nem akarom végezni. Nem akarok ebbe belebukni és nem akarok visszatérni a hétfőtől péntekig való kilenctől ötigbe sem, ahol haszontalan vagyok, ahol istenítem a hétvégéket, ahol ugyanazt a “racionális” életet élem öntudat nélkül, mint a többi robot, ahol hagyom, hogy a média megmondja a véleményem, ahol várom, hogy az állam megoldja az életem és, hogy engem is az alapján ítéljenek meg, hogy mim van meg mim nincs és csak beálljak a sorba. Több kell legyen ebben a történetben, mint bejárni melóba, családot alapítani, nyugdíjba menni és meghalni.

Most van egy-egy bőröndünk meg az alig-alig működő laptopjaink. Meg mi egymásnak és a szabadságunk egy teljesen biztos jövőképpel. Tele vagyunk kihívásokkal, de sikerrel vesszük majd az akadályokat, és remélhetőleg komolyabb szerepet vállalhatunk az életben, hogy hasznosak lehetünk és visszaadhatunk valamit a világnak.

Az életünk célja nem az, hogy Mojitot szürcsöljünk a tengerparton naphosszat. A cél az, hogy találj valamit, amit szeretsz, és ami értéket ad a világnak is. - Benjamin Foley